Ismét eltelt egy igen aktív hónap, amikor csomagoltunk, költöztünk, posztert készítettünk, "témavezettünk", mintákat készítettünk, utaztunk, cikket írtunk... ráadásul mindezeket néha egyszerre műveltük, úgyhogy egyátalán nem unatkoztunk az elmúlt hetekben ;) Ám, ha visszatekintünk erre az időszakra, elégedettek lehetünk a munkánk termésével: 2 szakdolgozat, 1 diplomamunka, 2 projektmunka, 5 poszter, >3 cikk és számos mágneses folyadék újabb vizsgálatai :)
De haladjunk csak időrendben: a költözés mellett (végre újra a régi-új helyünkön!) az egyik legnagyobb megmozdulásunk (szó szerint, hiszen egészen Németországig utaztunk...) a drezdai 10. International
Conference on the Scientific and Clinical Applications
of Magnetic Carriers elnevezésű konferencián való részvétel volt. Ahogyan a neve is mutatja, ez egy igazán nekünk való tudományos rendezvény volt, több mint 326 (!) résztvevővel a világ minden tájáról csupa mágneses témával :D A helyszín a TU (Technische Universitat) Dresden volt, így bepillantást nyerhettünk a német egyetemi életbe is ;) A szervezők olyan igazi németes alapossággal nagyon kitettek magukért, az ötnapos sűrű tudományos program mellett azért Drezda történelmi oldalával is megismerkedhettünk. Munkáinkat a több, mint 300 posztert felvonultató szekcióban mutathattuk be, a visszajelzések alapján nagy érdeklődéssel fogadták az eredményeinket - igaz, most nem nyertünk poszter díjat, de sok új ismeretséggel lettünk gazdagabbak, ami a későbbi munkát illetően nagyon ígéretes. A konferencián bemutatott anyagokból íródott cikkeket pedig majd a JMMM-ben (Journal of Magnetism and Magnetic Materials) teszik közzé, jelenleg ezen dolgozunk nagy erőkkel ;)
A címre tekintve jogos a kérdés, hogy hol marad a vér, hiszen azt ígértem, hogy lesz.... ez most következik, hogy visszakanyarodjak a szakmához...
Az általunk előállított mágneses folyadékokat a laborban elvégzett fizikai-kémiai vizsgálatok eredményei alapján csoportosítjuk, és csak azokkal foglalkozunk a továbbiakban, amelyek a régebben már említett szigorú feltételeknek megfelelnek. A módszer részletes ismertetését angolul már publikáltuk Chemical and Colloidal Stability of Carboxylated Core-Shell Magnetite Nanoparticles Designed for Biomedical Applications címmel. Szóval csak a csoportmérkőzéseken túljutott (VB-lázban égőknek ;) ) fedett nanomágnesek léphetnek a biokompatibilitási tesztekből álló középdöntőbe, ami többek között a hemokompatibilitás ("vérrel való összeférhetőség") vizsgálatatát jelenti. Ennek során azt tanulmányozzuk, hogy a mágneses folyadékaink hogyan viselkednek vér jelenlétében, okoznak-e valamilyen változást a vér alkotóinak állagában, összetételében. És itt jön a képbe az elhivatottság kérdése, hiszen a vizsgálatokhoz egészséges donorok vére szükséges, amit leggyorsabban a jelenlévők (azaz a kísérletező posztdoktor és az együttműködő laborszemélyzet tagjai...) tudnak biztosítani.... Lelkesedésnek nem voltunk/vagyunk híján, így sikerült a tervezett méréseket elvégezni, néhány mintát az alábbi képen mutatok be:
Ahogyan a képen is látszik, a csövekben nem jelent meg a hemolízisre jellemző piros szín, a barnás árnyalat csak a jelenlévő magnetit jelenléte miatt alakult ki. Szóval, nagyon örülhetünk, hogy a vizsgált mágneses folyadékaink sikerrel vették ezt az akadályt! :)
Azért nem csak vizuális úton teszteljük a fedett nanomágneseket, számszakilag az ún. ESR-értékkel (ESR: erythocyte sedimentation rate, magyarul vérsüllyedés-értéknek fordítható) jellemeztük őket, és nagy örömünkre ezekben sem láttunk változást az eredetihez képest! A vér-mágneses folyadék keverékekből keneteket is készítettünk, hogy mikroszkóppal alaposabban is megvizsgálhassuk őket. Így néznek ki:
A baloldali képen egy jó mintát tartalmazó kenet látható, ahol nem történik aggregáció a vérrel való keveredés után. Összhasonlításként pedig bemutatok egy aggregálódott trombocitákkal teli mintát is, csak hogy egyértelmű legyen, hogy mit is várunk a mágneses folyadékainktól. A vér (illetve a vörösvértestek) roncsolódása az ún. hemolízis indexszel (HI) is jellemezhető. Ehhez a méréshez a vér-mágneses folyadék keverékek lecentrifugált felülúszóját (a plazmát) használtuk, amiben spektrofotometriás módszerrel határoztuk meg a HI-értékét. A jó, azaz nem hemolizáló minták esetén ez a szám sem változott jelentősen a MF-ot nem tartalmazó mintához képest. Az alábbi fotón a mérés sémája és a végeredmény látható:
Az 1. mintában nincsen MF, a 2. minta egy hemolizált mintából származik, a 3. pedig egy MF-vér keverék plazmája - a különbségek szemmel is jól láthatóak, de a mért HI-értékek is azt mutatják, hogy az adott minta nem okoz hemolízist, ami kulcsfontosságú az orvosbiológiai alkalmazásoknál, főleg, ha a MF-ot a vérbe kívánjuk bejuttatni... :)
A kiválasztott minták további biokompatibilitási vizsgálatairól majd legközelebb, addig is jó szurkolást! :D
Üdvözlettel: Betti