Kedves Látogató!
Először is nagyon boldog,
egészségben-sikerekben gazdag Új Évet kívánok!
Minden új fejezet kezdete előtt véget ér
egy másik, jelen esetben a 2013-as esztendő. Mielőtt belevágnék a következőbe,
egy kis összegzést készítettem az elmúlt hónapokról, mivel elég mozgalmasan fejeződött
be az óév:
- Előadást tartottam a Kolloidkémiai Munkabizottság Ülésén Budapesten, 2013. november 14-én a korábbi és a legfrissebb eredményeimet összehasonlítva „Biokompatibilis pegilált nanomágnesek fejlesztése: a fiziszorpciótól a kemiszorpcióig” címmel
- Cikket írtunk a 27.ECIS Konferencián (2013. szeptember 1-6., Szófia, Bulgária) bemutatott és Elsevier „Best Poster Prize” díjjal jutalmazott poszterem anyagából – remélhetőleg hamarosan meg is jelenik J
- Eltelt az ösztöndíjas időszak első negyedéve, így elkészítettem az első egyszerűsített beszámolót a tudományos munka előrehaladásról
- Végre megszületett – hosszas vajúdás után - a kutatócsoportunk honlapja, melyben oroszlánrészt vállalva megismerkedhettem a weboldalkészítés rejtelmeivel. Mint büszke „anyuka” szívesen mutogatom a „képét”, amit bárki megnézhet a www.ttik.hu/aquacoll oldalon J
- Kiosztottam a külföldi gyógyszerészhallgatóknak angolul tartott General Chemistry laboratóriumi gyakorlat jegyeit, hiszen oktatási feladataim is voltak ebben a félévben…
Hát címszavakban
summázva ezzel zárult 2013, ám az előző bejegyzésekben ígért és elkezdett
szakmai beszámolóról sem feledkeztem meg. Mivel a téma bemutatása megtörtént,
így az egyes munkaszakaszokhoz kapcsolódó, általunk használt mérési módszereket
szeretném ismertetni.
A pályázatom
tudományos programjában az 1. negyedévre terveztem a különféle, funkcióval
rendelkező polimerek magnetiten történő adszorpciójának vizsgálatát. Ehhez első
lépésként a klasszikus egyensúlyi adszorpciós technikát használtam, mely a mi
laborunkban a következőképpen néz ki: ismert mennyiségű adszorbenshez (ez
nálunk a magnetit) adunk egyre nagyobb koncentrációban polimert, miközben az
egyéb paramétereket (térfogat, pH, sókoncentráció) állandó értéken tartjuk. A
szükséges, előre kiszámolt mennyiségű hozzávalókat összekeverjük, beállítjuk a
minták pH-ját (sav illetve lúg adagolásával), majd egy napra állni hagyjuk
(ekkor történik az adszorpció). 24 óra elteltével a szilárd anyagot (az
adszorbenst) különféle válogatott módszerekkel (mágneses szeparáció,
centrifugálás, stb.) elválasztjuk a folyadékfázistól, majd ebben meghatározzzuk
az adszorptívum (a polimer) adszorpció utáni egyensúlyi koncentrációját. A
felületen megkötni kívánt molekula határozza meg, hogy milyen műszerrel tudjuk
megmérni a koncentrációját, ez esetünkben a legtöbbször használt
spektrofotométer (ilyenkor a fényelnyelés alapján történik az analízis) volt.
Ismerve az összemért anyagok adszorpció előtti és utáni mennyiségét, könnyen
kiszámítható, hogy mennyi polimer kötődött meg a felületen 1 nap alatt. A megkötött anyag mennyiségét az adszorptívum egyensúlyi koncentrációjának függvényében ábrázolva kapjuk az adszorpciós izotermát. Lássuk
a folyamatot képekben:
Összemérés
Egy kész sorozat:
Az adszorpciós izoterma
A fentebb bemutatott
módon mennyiségileg jellemeztem a funkcióval rendelkező polimerek magnetiten
történő adszorpcióját, de hogy igazán képben legyünk, infravörös
spektroszkópiával vizsgáltuk a kötődés módját is. Ezzel a technikával arról
kaphatunk információt, hogy pontosan mely csoportok, molekularészletek vesznek
részt a kapcsolat kialakításában. Ezekről a kísérletekről a hely hiányában nem
mesélnék részletesen, de az első eredmények nagyon ígéretesek.
A következő
alkalommal a már elkezdődött második negyedév témájába és eredményeibe nyújtok
betekintést, amelyre szeretettel invitálom a kedves Olvasót.
Addig is szép
napokat kívánok, üdvözlettel: Illés Erzsébet